A díjat a nemzetközileg is elismert, iskolateremtő irányításelméleti kutatási eredményeiért, az új optimális és robusztus irányítási rendszer struktúrák kidolgozása és a kapcsolódó tervezési eljárások valamint ezek számítógépes irányítási rendszerekben való alkalmazásában kifejtett kiemelkedő tevékenységéért, az atomerőmű, az országos gázhálózat és a gépjárművek irányítási rendszereinek fejlesztésében vállalt szerepéért, jelentős tudománypolitikai és kutatás-szervezési munkásságáért kapta.

Ráckevén született 1945-ben. A Budapesti Mûszaki Egyetemen 1968-ban kitüntetéses villamosmérnöki diplomát, 1970-ben summa cum laude minôsítésû egyetemi doktori címet szerzett. 1995-tôl a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1991-ben lett a Svéd Királyi Mérnök Akadémia külsô tagja. 1986-93 között az MTA-SZTAKI igazgatója. 1994-tôl egyetemi tanár a Budapesti Mûszaki Egyetemen. 1993-1999 között az MTA fôtitkára, 1999-tôl az MTA alenöke. Tagja a European Academy of Sciences and Arts nemzetközi akadémiának és a Magyar Mérnökakadémiának. Kiemelkedô iskolateremtô egyéniség. Munkatársaival a hazai ipar különbözô területein számos, a számitógépes folyamatirányitást közvetlenül elôkészítô folyamatidentifikációs és szimulációs feladatot oldott meg, továbbá az adaptív optimális irányítás kísérleti referenciáit hozta létre a cement, üveg és energiaiparban.  Nagyszámú közéleti megbízása közül néhány: tagja az MTA Elnökségének, az MTA Vezetôi Kollégiumának, az OTKA Bizottságnak, az OMFB Tanácsának, a Széchenyi Díj Bizottságnak. Számos meghívásnak eleget téve tartott elôadásokat ausztrál, japán, USA-beli és európai egyetemeken. Mintegy 30 nemzetközi konferencia tudományos programbizottságába kérték fel tagként és többször a nemzetközi program bizottság elnökeként. Publikációinak száma közel 300, ezekre több mint 450 idegennyelvû hivatkozás ismert az irodalomban.