A díjat az adatátviteli modemcsalád fejlesztése, a speciális elektronikus szűrők tervezési módszereinek kidolgozása, az angolszász és magyar szűrőtervezési iskola módszertani ötvözése, a nagysebességű távközlő hálózatok forgalmi modellezése és a teljesítőképesség elemzése, a Nagysebességű Hálózatok Laboratóriumának megalapítása, a PLASMA intelligens szoftver egyetemi prototípusának kidolgozása, a fiatal kutatók igényes szakmai munkára nevelése terén elért eredményeiért kapta.

Budapesten szűletett 1948-ban. Villamosmérnőki diplomáját a Budapesti Műszaki  Egyetemen szerezte. Vendégkutató a University College, Dublin egyetemen  (1977-79) elektronikus szűrők approximációja témakőrében. Kandidátusi fokozatát  “Szůrőapproximáció interpolációs eljárásokkal” témakőrben védte meg. A  Távkőzlési Kutató Intézet kutatója (1973-1990), ahol az adatátviteli modemcsalád  kidolgozását szakértőként irányította, tervezési módszereket dolgozott ki speciális  elektronikus szůrőkre, az INTERSPUTNIK rendszer főldi csatornaképző  berendezés K+F munkáit irányította szakértőként majd tudományos  főosztályvezetőként, és tudományos ősztőndíjasok sikeres témavezetője  elektronikus szůrők tervezése témakőrében. A BME Távkőzlési és  Médiainformatikai Tanszék docense (1990- ). A Műszaki Informatika Szakon a  “Távkőzlő hálózatok” alapozó tárgy kidolgozója és előadója, valamint az “Internet  és infokommunikációs alkalmazásai” szakirány kidolgozója. Sikeres Ph.D. témavezető információkőzlő hálózatok témakőrében. A Nagysebességů Hálózatok  Laboratóriumának (HSN Lab) vezetője, amely kiemelkedő fiatal kutatók igényes  szakmai munkára nevelésében. Két hazai szakkőnyv, hat szabadalom és 50  nemzetkőzi bírált tudományos kőzlemény szerzője ill. társszerzője. Tudományos  szervezeti tagsága: MTA Távkőzlési Rendszerek Bizottsága, Nemzeti Kutatási és  Fejlesztési Programtanács, International Federation for Information Processing.

A Széchenyi-díj (megosztott) birtokosa.