A díjat az alkalmazott kutatás, az ipari termékfejlesztés, nevezetesen az ultrarövid fényimpulzusok, a lézeres fotoabláció, a nagyfeloldású fotolitográfia, a kvantumrendszerek optimális szabályozása, a lézerek orvosi-biológiai alkalmazása és a fotoakusztikai spektroszkópia területén elért kimagasló és interdiszciplináris jellegű eredményeiért, áldozatos tudomány- és innovációszervező közéleti tevékenységéért, sikeres felsőoktatási munkásságáért kapta.

Nagykanizsán született 1954-ben. Egyetemi tanulmányait Szegeden a JATE-n végezte, ahol 1978-ban szerzett fizikus diplomát. 1981 és 89 között vendégkutatóként összesen 4,5 évet töltött a göttingeni Max Planck Intézetben, majd 1990 és 96 között vendégprofesszorként 2,5 évet a houstoni Rice Egyetemen.
A terawattos lézerek fejlesztésnek témakörébõl írt doktori értekezésével 1993-ban megszerezte a fizikai tudomány doktora címet, egy évvel késõbb a JATE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki. 2004-ben az MTA levelezõ tagjává választották. Kutató munkájának központjában a lézerek fejlesztése, valamint optikai módszerek ipari és orvosi alkalmazásainak tanulmányozása áll. 1996-2000 között vezette a Szegedi Tudományegyetem Fizikus Tanszékcsoportját, 1993-1999 között a TTK Doktori Tanácsának elnöke volt. 1998 és 2000 között tagja volt a MAB plénumának. 2000-ben kinevezték az Oktatási Minisztérium kutatás-fejlesztési helyettes államtitkárának, amely funkciót 2002 júniusáig töltötte be. 2003-ban a Magyar Innovációs Szövetség alelnökévé, illetve az ELFT fõtitkárává választották, 2004 óta az FTT tagja. Megalakulása óta részt vesz az MTA Lézerfizikai és Spektroszkópiai Bizottságának vezetésében, elõször titkárként majd elnökként.

Munkáját az ELFT Schmid Rezsõ díjával, az MTA Fizikai Díjával és Akadémiai Díjjal ismerték el.